Egyéb írásaim

Tartalomjegyzék

Az Infláció

Az Infláció

Az inflációról nem csak a szakma, a gazdaságpolitikusok, a közgazdászok, de a mindennapok embere is sokat és sokféleképpen beszél, gondolkodik. Ugyanakkor igazában nem vagyunk tudatában annak, hogy mi is valójában az infláció. A fogalom definiálásához a jelenlegi pénzrendszer működését, mibenlétét kell elméleti úton feltárni. A mai pénzrendszer feltárását követően az inflációt járom körül, megkísérlem a fogalom meghatározását az irodalom alapján, majd bemutatom a hagyományos értelmű infláció hazai alakulást. Ezt követően bevezetek néhány új fogalmat az infláció meghatározásához, végül bemutatom az általam helyesnek ítélt fogalmat és számítási rendszert.

1.) Az infláció hagyományos értelmezése

A.) Általában a pénzről, a mai pénzrendszer, a pénz létrejötte

Ahhoz, hogy a mai gazdaságban az inflációt megérthessük és elszakadjunk a megcsontosodott fogalmaktól, a pénz fogalmát kell értelmeznünk és esetenként újraértelmeznünk.
Nem akarok a pénz történetének bemutatásával foglalkozni, annyit azonban le kell szögeznem a történelmi probléma nem a pénzben, mint közvetítő jel megjelenésében van. Meggyőződésem, hogy sok szerzővel ellentétben (Pl. Drábik) nem a pénz mögött felsejlő titkos szervezetek, és azoknak a politikára gyakorolt hatása a minden bajok eredője. (Ebben az elemzésben pénz mibenlétét kísérlem meg feltárni. A jelenlegi pénz papír alapú, amely sok esetben már csak számítógépes elektronikus jel formáját ölti.) Nem is az aranyfedezet megszűnésében kell a probléma gyökerét keresni. A pénzrendszer megértéséhez vissza kell nyúlni az alapokhoz. A bank működését kell megértenünk ahhoz, hogy ezen keresztül eljussunk a globális pénzrendszer megértéséhez és megoldási módot találjunk. David C. Korten. Tőkés társaságok világuralma , című könyvének 233. Oldalán az alábbi példát hozza: „…a bankrendszer a tartozások felhalmozásával teremt pénzt. Tegyük fel? hogy A személy, egy egy búzatermelő, elad búzát 1000 dollár értékben és a pénzt beteszi M bankba: Tartalékként visszatartva ennek a pénznek 10 %-át , az M bank ki tud kölcsönözni 900 dollárt B személynek, aki ugyancsak elhelyezi ezt az összeget az N bankban lévő számláján. Ekkor A személynek 1000 dollár készpénztőkéje van M bankban B személynek, pedig 900 dollár készpénztőkéje van N bankban. Visszatartva a 10 % tartalékot N bank kölcsönt tud nyújtani C személynek 810 dollár erejéig, aki ezt O bankban helyezi el, amelyből 729 dollárt kölcsönöz D személynek, és így tovább. Az eredeti 1000 dollár banki elhelyezése, amely összeg tényleges emberek fogyasztására szánt tényleges termék megtermeléséből származott , végül is lehetővé tette a bankrendszer számára , hogy további 9000 dollárnyi új betétet teremtsen az által, hogy ugyanakkor 9000 dollár összegű új tartozást hoz létre- új pénzt teremtett tehát anélkül, hogy egyetlen értékkel bíró dolgot előállított volna.” Megjegyzem nálunk a kötelező tartalékolási ráta 5 %, így a fenti példa szerinti többletpénz nem 9000$ , hanem 19000 $. A példán keresztül megérthető, hogy miért háborognak a bankok működése ellen azok a szakértők, akik úgy vélik, hogy túl nagy a bakok hatalma. Anélkül, hogy idéznék az MNB műhelytanulmányaiból meg kell állapítsam a bankközi piacnak egyetlen értelme van: a valódi betétesek időnként kiveszik, vagy átutalják a pénzüket, ezért a bankok egymásnak hiteleznek. Forrást teremtenek arra, hogy a likviditási gondok egymás közötti elintézése révén, ne derüljön ki mennyi is a fedezetlen pénz a rendszerben. (A nyereség a rendszerben annyi, amennyi a betéti kamatok, és a hitelkamatok közötti különbség, szorozva az előbbi mértani haladvány elemeinek számával, illetve a betét és hitel összegekkel.) Nálunk az 5 %-os tartalékolás miatt az elemszám 20. (Egy példával illusztrálom: a jelenlegi átlagos betéti kamat 10 %, a hitelkamat 17 %, a kamatkülönbözet 7 % tehát a fenti példa és az 5 %-os tartalékolás mellett elérhető nyereség 19000 x 7 % azaz 1330 dollárnak felel meg, amíg a kifizetett betéti kamat 100 dollár az első betét után.) Ezek után csak az nehezen érthető, hogy miért nincs hitele a vállalkozásoknak nálunk. Persze a költségvetés forrásigényét ismerve ez nem is csoda. Az, hogy a jelenlegi kormány miért szorgalmazza a lakossági megtakarítást, ugyancsak egyértelmű, a jegybank a tartalékolási ráta nagyságán keresztül szabályozza a megteremthető pénzmennyiséget.

Margit Kennedy: Gazdasági növekedés és kamatrendszer, címen írt egy tanulmányt, amelyben azon túl, hogy a fentiekkel egyetért, a kapitalizmus válságára is magyarázatot ad: „Ha ezt az exponenciális növekedést nem értjük meg a pénz működésében, a legsúlyosabb következményeknek nézünk elébe. A pénzvagyon a kamattal és a kamatos kamattal szabályos időközönként megkétszereződik az exponenciális görbe mentén, ami megmagyarázza a pénzrendszer súlyos válságait szabályos időközönként.” A pénzrendszer ilyen túlburjánzása nem csak az egyes országokat vagy bankokat sodorhatja veszélybe, de világméretű pénzügyi válságot is okozhat. Minél inkább elválik egymástól a reálgazdaság és a pénzgazdaság, annál nagyobb a válság kialakulásának veszélye. Egyes kimutatások szerint az OECD tagállamokban a pénzügyi eszközök két-háromszor gyorsabb ütemben nőttek, mint a reálgazdasági kibocsátás. A pénz pénztermelő képességének főként a neoliberális közgazdászok szerint nincs és nem is kell legyen felső határa. A józanabbak látják ennek veszélyeit és némelyek még figyelmeztetnek erre, még akkor, is, ha körömszakadtáig védik a rendszert, és netán pocskondiázzák azokat, akik látják a bajt. Csontos László-Király Júlia –László Géza: „ Elfajzott-e a pénzügyi rendszer? Teszik fel tanulmányuk címében a kérdést. A tanulmány végkicsengése annak ellenére pozitív, hogy van benne néhány helyes megállapítás. Lássuk: „Nem tagadhatjuk, hogy a pénzügyi piacok fejlődése új – az egyes államok vagy nemzeti szabályozó hatóságok szintjén – veszélyforrást teremt. Ezekre az új veszélyekre, a spekulatív buborékok kialakulását az óriásbankok megroppanásáig, a kormányok kétféleképpen reagálhatnak. Vagy együttesen lépnek föl és alkotnak meg – a bankok számára előírt minimális tőkekövetelményekhez hasonló – globális érvényű szabályokat a gazdasági szereplők számára, vagy pedig – ismét csak együttesen cselekedve – olyan globális gazdasági környezetet hoznak létre, amely prudens magatartásra és önszabályozásra ösztönzi a piaci szereplőket.” Ez az óvatos figyelmeztetés azon túl, hogy valósnak lát bizonyos a pénzpiaci buborékokból adódó veszélyeket, tulajdon képen azt is mondja, hogy tehetetlenek vagyunk. Azért vagyunk tehetetlenek, mert a szerzők is tudják pontosan, hogy a nemzetek közössége ez ügyben sohasem fog egységes magatartást tanúsítani. Pont úgy nem, mint, a széndioxid kibocsátás kérdésében, tudjuk az USA magatartásán hiúsul meg az egyezmény.
Ez utóbbiról egy gondolat. Az USA mindaddig nem fogja ezt az egyezmény aláírni, amíg a villamos áram termelését jó minőségű és olcsó feketeszénnel oldja meg. Ez várhatóan még kétszáz évig így lesz. A gazdasági érdek ez esetben is nagyobb, mint a környezet védelem ügye. A gazdasági és politikai rövidlátás karöltve küzd a hosszú távú környezetvédelmi érdekek ellen, mind addig, amíg a politikusokat csak néhány évre választják. A hatalom időtartama és a rövidtávú gondolkodás közötti szoros összefüggést nem kell bizonyítani.

A fenti idézet csak általában említi meg a buborékokat, de annak tényleges mibenlétéről nem tájékoztat. Lóránt Károly: „ A globalizáció jövője” című tanulmányában erről így ír: „Még egy fontos jelenségre kell felhívni a figyelmet, jelesül arra, hogy a pénzpiacokon megszerezhető jövedelmek jelenleg jóval nagyobbak a gazdasági szférában elérhető profitnál. A tőzsde azonban nem hoz létre új értéket, a nagyobb nyereség , ha az valóságos , csupán jövedelem átcsoportosításból származik, Többnyire azonban a pénzügyi szféra felfúvódásáról , pénzügyi buborékról van szó, amelynek évszázados szokása , hogy előbb –utóbb kipukkad, mély válságot vagy tartós depressziót okozva…( A buborék méretét így adja meg )… 1973-ban a világ piacain naponta átlagosan 10 milliárd dollárt adtak- vettek 1983-ban ez még kevesebb volt 70 milliárdnál , de 1995-ben a forgalmat már napi1300 milliárd dollárra becsülték, ami a kereskedelmi forgalom mintegy negyvenszeresét tette Ki.” Megjegyzem ezt az értéket egyesek 2000 milliárdra teszik.
Miként a bevezető Korten példa mutatja, a bankok a levegőből termelik meg azt a pénzt, amit azután az államoknak kikölcsönözve- az állampolgárok adójával fedezetté tesznek. A nemzetközi pénzpiacokon tovább növelik a levegőből való pénzteremtés útján a hasznukat. Ennek megvalósításához két jogi eszközre van szükség:
1.) az államok mondjanak le a pénzteremtés lehetőségéről a bankok javára
2.) Ismerjék el a kamatot olyan jogos járandóságnak, amely minden körülmények között jár, és ezt jogszabályok garantálják.
Az első pontban megfogalmazott állami lemondással most nem kívánok foglalkozni: (Megjegyzem Drábik János az Uzsoracivilizáció című háromkötetes művében ezt a folyamatot történelmi távlatba helyezve részletesen leírja.

A pénzkibocsátás állami felségjog, aminek átengedése a magánbankok részére a neoliberális-monetáris gazdaságpolitika alapérdeke. E gazdaságpolitikusokról szólva Paul Heller esszéjében így ír: „Ők szívósan védelmezik a magánbankok jogát arra, hogy puszta levegőből teremtsenek hitelpénzt, miközben semmilyen mechanizmus sem áll rendelkezésre, amelynek segítségével mindez kamatostul visszafizethető volna.” Mint láttuk a pénzteremtés folyamatában a haszonképző eszköz a kamat. Sokakkal ellentétben, nem magában a kamatban kell keresni a rendszer hibáját, ugyanis teljességgel mindegy, hogy a pénz használatáért adott ellenszolgáltatást minek hívjuk. A kamatrendszer működését kell megérteni, és kezelni ahhoz, hogy a pénzügyi buborékok túlfúvódását megakadályozzuk. Margit Kennedy a már idézett művében a kamat mibenlétét és a vele kapcsolatos hiteket így foglalja össze: „ …Alapvető tévedés, amikor azt hisszük, csak akkor fizetünk kamatot, ha kölcsönt veszünk fel…. Minden ár kamatot tartalmaz, amelyet a termelő és a szolgáltató fizet a banknak azért , hogy gépekhez és épületekhez jusson…. Az alapvető tévedés abban nyilvánul meg, hogy azt hisszük, ez a kamat, fizessük bár hitel után vagy az árakban, feltétlenül jogos…Kevesen tudják ugyanis, hogy a kamatnak és a kamatos-kamatnak a javak folyamatos és teljesen legális újraelosztásában van szerepe a kispénzűektől a sokpénzűek felé… Tévedés miszerint azért kell kamatot fizetnünk, hogy az inflációt kiegyenlítsük. Valójában az infláció annak a pénznek a szükséges velejárója, amelyben a kamatra a pénzforgás biztosítása miatt van szükség…” Ezen a ponton a szerző összekapcsolja a kamat és az államadósság kérdését. „Az 1968-89-es időszakban a Német Szövetségi Köztársaság bruttó hazai terméke (GDP-je) a négyszeresére nőtt, éppen úgy, mint a bruttó és nettó bérek és járandóságok, valamint az állami bevételek. Mindeközben ugyanakkor az állam kamatterhei a tizennégyszeresükre nőttek” Gondolom sikerül ezzel az idézettel megvilágítanom a kamat mibenlétét. Azt senki nem vitatja, hogy bármely dologért, ha valaki a másét használja bérleti díjat kell fizetni. Ez így van a pénz, mint dolog esetén is. Nem az a kérdés, hogy a használati díjat hogyan hívják, kamatnak vagy valami másnak, hanem az hogy valós dolog után fizetjük-e, és hányszor. A kamat újraelosztó jövedelem átcsoportosító szerepe akkor áll be, amikor a bank a levegőből teremtett pénz után szedi a használati díjat. Azaz olyan dolgot ad bérbe, ami neki sincs. Ha a bank a nem létező, vagyis a levegőből teremtett pénz után csak annyi kamatot szedne amennyi annak valós értéke, helyre állna a rend. A pénz után fizetett bérleti díj addig marad fent, ameddig a társadalom azt elfogadja, és ezt a jogszabályok törvényesítik.
A pénz körforgásának a sokak által részleteiben feltárt, de folyamatában nem teljesen leírt útja a következő:
1.) A reálgazdaság értéket teremt.
2.) Az érték közvetítő jel formájában (pénz) bekerül a bankba,
3.) A bank a pénz őrzéséért költséget számít fel, a használata után bérleti, vagy használati díjat fizet, ez a kamat.
4.) A bank a betett pénzt számlapénz formájában kikölcsönzi, majd az ismert módon megkezdi a pénzteremtést. (Eddig a már megismertek szerint zajlanak az események.)
5.) A bank a fedezetlen pénzt, mint legnagyobb hitelfelvevőnek, az államnak adja kölcsön. Ez a lépés az eddig fedezetlen pénznek újólag teremt fedezetet. A hitelpénz, amely eddig a levegőből teremtődött, az állami garancia, és az adófizetők adója által válik fedezetté. A bank ebben a fázisban is kamatot szed, holott most neki kellene fizetnie a fedezetlen pénz fedezetté tételéért. Ez a lépés ugyanis pontosan ugyan annak a lépésnek felel meg, mint a kezdő. Ezen a ponton levegőből teremtett pénz reálgazdasági megalapozást nyer.
6.) A bank az állam által újra fedezettel ellátott pénzt viszi ki a bankközi, illetve nemzetközi pénzpiacra, ahol az megkezdi a buborékképzést.
7.) A pénzpiacról származó, és más bank által fedezett, de valóságos fedezettel nem bíró pénz egy része visszakerül a reálgazdaságba. Így a körforgás kezdődik elölről.
Tekintve, hogy a körforgás egyes lépései térben és időben is, egy időben is lezajlanak, ezért ezt ilyen folyamatként csak elméletben lehet tisztán látni. A bank (minden esetben bank alatt a teljes pénzügyi szektort értem- bankot, hitelintézetet, befektetési alapot, biztosítót stb.) a folyamat minden pontján kamatot szed. A folyamatban irracionális az az elem, amikor a bank a levegőből teremtett pénz után több kamatot szed, mint amennyit a megteremtett pénz ér. Nem vitás, hogy a levegőből teremtett pénz megteremtésének is van költsége, ez ma a kamat, viszont ez a kamat csak a költséggel lehetne egyenlő. A bank arra hivatkozva, hogy a teremtett és a valós betét alapján hitelezett pénzt nem tudja elkülöníteni, mindkét esetben azonos használati díjat szed.
Az állami pénzkölcsönzésnél ez a gazdasági irracionalitás megtetézi az állam azáltal, hogy fedezet ad a pénznek, s így betétessé válik. Ennek ellenére nem az állam kapja a kamatot, hanem a bank. A valódi extra profit ekkor keletkezik. Ezen a ponton ugyanis megfordul az előjel, a bank az által, hogy nem fizeti, hanem kapja a kamatot duplán jut hozzá.

B.) A pénz értelmezése.

Ahhoz, hogy a mai világunkat jobban megérthessük, másként kell gon¬dolkodnunk a pénzről. A pénz természetrajza az aranypénz megszűnését követően jelentősen és alapjaiban változott meg. Az 1970-es évek elejéig a Bretton-Woods-i rendszer volt életben, melynek igazi szülőatyja Keynes volt, habár ő az amerikai valuta egyeduralma helyett egy önálló világpénz megteremtését szorgalmazta. Az nem az ő hibája, hogy az általa megálmo¬dott és életre hívott rendszer és intézményei a Nemzetköz Valutaalap és a Világbank mára, milyen elfajzott intézmények lettek. A hetvenes évek leg¬elejéig a pénz közvetlenül aranyra váltható volt, és ezzel együtt végered¬ményben rögzített árfolyamok rendszere uralkodott a világgazdaságban. Az aranyfedezet léte jelentősen korlátozta a banki pénzteremtést és a spekulá¬ciót is. Az aranyfedezet megszűnése alapjaiban változtatta meg a pénz mi¬benlétét, ugyanakkor a keresletélénkítéssel jótékonyan hatott a modern gazdaságra, ennek lett eredménye, hogy már sem hiánygazdaságról, sem kereslet vezérelte gazdaságról nem beszélhetünk: ma kínálati gazdaság van. Még akkor is, ha ezt sem a közgazdászok, sem a marketingesek nem isme¬rik el. A marketing, amikor nem a hatalom gyakorlását írja le csak arról szól, hogy hogyan lehet kínálathoz megfelelő keresletet képezni, azaz előbb van a kínálat, és csak azt követi a kereslet.
Még mielőtt erről a pontról továbblépnénk, értelmezzük a kínálati pia¬cot. Első megközelítésben ez azt jelenti, hogy az áruk, szolgáltatások iránt nem a vásárló érdeklődik, azaz nincsen közvetlenül kereslete ezek iránt, hanem a marketing eszközeivel ezt a keresletet felkeltik. Második megkö¬zelítésben ez annyit tesz, a termelők, a szolgáltatók többet állítanak elő az egyes termékekből, szolgáltatásokból, mint amennyire valós kereslet je¬lentkezne. Ezek szerint a kínálati piac tekintve, hogy a kereslet és kínálat nincsen egyensúlyban, az árakat lefelé tolja. (A kereslet-kínálat görbe függ¬vényábrázolása minden alapfokú közgazdaságtani könyvben megtalálható.) Az árak kvázi csökkenése árversenyt idéz elő. Ám a profit változását, így a csökkenését a kapitalista gazdálkodás nem viseli el. Ezért az árak csökkenése kihat a termelési költségekre, első¬sorban a munkabér és járulékai vonatkozásában. Ennek lesz az eredménye a termelés kihelyezése az olcsóbb munkaerő költségű térségekbe. Itt van a globalizáció és a liberalizált világpiac elméleti alapja.
Keresleti piac esetén az árak viszonylag magasak, ezért a termelés ma¬gasabb költségszintet visel el azonos profit mellett, így a termelés a fizikai piac közelében marad. Mint láttuk, kínálati piac esetén a fizikai piac és a termelés jelentősen elválik térben egymástól. Az eddig vázolt kínálati piac életben tartására találták ki a marketinget ahelyett, hogy a termelés szintjét határoznák meg a tényleges kereslet szerint. Ezt az anomáliát pedig a je¬lenlegi pénzrendszernek köszönhetjük. Az új pénz már fedezet nélküli, nem más, mint a reálgazdaság hitelezése a bankrendszernek. Persze ez a függőség, ez a hitelviszony kölcsönös, ugyanis a reálgazdaság nem lehet meg pénz nélkül, és ezt a bankrendszer ki is használja.
Most nézzük meg, melyek a pénz legfontosabb funkciói, a leírásban a Samuelson könyvet veszem alapul:
- Csereeszköz, azaz ha nem lenne pénz, akkor csak árút, vagy szolgáltatást cserélhetnénk el egymás között, mindig ki kellene vár¬nunk a cserével azt a helyzetet és pillanatot, hogy megfelelő partne¬rünk legyen. Ebben az értelemben a pénz csereeszköz funkciója egy¬ben jelentős hatékonyság- javító, a szűkös idő megspórolója.
- Elszámolási egység, azaz pont olyan mérőeszköz, mint a súlymérték, vagy a távolság, vagy az idő mértékegysége.
- Értékőrző, azaz a pénz az árúk jelentős hányadával ellentétben nem romlik meg, nem rozsdásodik. Egy adott időtávon belül az értéke azonos. Ebben a felsorolásban ne beszéljünk az inflációról, ami en¬nek a funkciónak mond ellent.

Keynes a felsoroláshoz még hozzászámítja a spekulációs funkciót is. Ez az idézet is rávilágít arra, hogy mind Keynes, mind a mennyiségi pénzelmélet megalkotói az aranyfedezeti pénzrendszerben gondolkodtak. Nem is lehetett másként, hiszen Keynes az aranyalapú rendszer megszűné¬sét nem élte meg. A mai hitelpénz viszonyok között a pénzteremtés sokkal szabadabb, még akkor is, ha ez csak a banknak megengedett. Egyértelmű, hogy Keynesnél a pénzkeresleti motívumok azonosak a pénz funkcióival. Keynes a pénz funkcióit, illetve keresletét további feltételek¬hez köti akkor, amikor a pénzfogalomnak különös feltételeket szab meg. Ezek a felvetések csak az aranypénzre érvényesek, a jelenlegi hitelpénz rendszerben ennek pontosan az ellenkezője igaz. Azaz a hitelpénz korlátla¬nul szaporítható.
Átnézve a már korábban, és a bibliográfiában felsorolandó irodalmat, egyetlen helyen sem találkoztam a pénznek a legfontosabb és a magyar népi közgondolkodásban évszázadok óta meglévő: „a pénz hatalom” funkciójával. A hatalmi eszköz funkciót a közgazdászok vagy nem ismerik, vagy valami rejtélyes okból szemérmesen elhallgatják. Igaz, nem nagyon modellezhető matematikai alapon. Pedig ennek a funkciónak a léte vagy nem léte, és a közgazdasági gondolkodásba való beemelése sorskérdés.
Az államok kiszolgáltatottságát ez a hatalmi struktúra igazolja, a folya¬mat nem új keletű, a gondolkodó államférfiak ezt már rég felismerték. Persze nemcsak a pénzügyi szektor prominensei jutnak ily módon hatalom¬hoz, hanem a nagyvállalatok vezetői is, akik természetszerűleg nem es¬nek egybe a tulajdonosokkal. (Lásd 80. lábjegyzetet Mátyás A. 338. oldal). Ezt a hatalmat a nagyvállalati vezetők sokszor arra használják fel, hogy függetlenítsék a vállalatokat a piac különböző hatásaitól. Ekkor veszíti érvényét valójában a közgazdaságtan jelenlegi gondolkodásmódja. Úgy tűnik, ez a gondolat és idézet ellent mond a transzna¬cionális szolgáltató konglomerátumok létrejöttének, azaz a termelő, szol¬gáltató és a pénzügyi szféra összeolvadásának. Az ellentmondás csak látszólagos, mivel a nagyvállalat, ameddig nem saját maga is pénzintézet, kénytelen a pénzét, a megtakarításait bankban tartani, ekkor viszont a ka¬matok fejében kénytelen a bankhatalmat, akármekkora is a betétje, elvi¬selni. Viszont pontosan a betétállományának köszönhetően elérhetővé válik számára a bankok megszerzése is. A folyamat kölcsönös. A pénz hatalmi funkciójában azt a kérdést is vizsgálni kell, hogy a világpénz, azaz a dollár kibocsátásával és a világ jelenlegi legnagyobb gazdaságának pénzügyi el¬lenőrzése, és ezen keresztül a világgazdaság irányításának joga kinek a kezében van. Hellyer értelmezésével szemben a monetarizmus atyja, Milton Friedman azt állítja, hogy a pénzmennyiség változásáért egyedül a kormány felelős. Ha durva akarnék lenni, akkor azt állítanám, hogy Friedman hazudik, mert nem igaz az, hogy nem ismeri pl. a Fed jogait és hatáskörét. De mert nem vagyok durva, ezért csak annyit jegyzek meg, hogy a Nobel-díjas professzor híven teljesíti megbízói parancsát, akaratát, te¬kintve, hogy az állítás önmagában egyáltalán nem igaz. Ugyanakkor jel¬lemző a mai helyzetünkre, a tekintély, a Nobel-díj mindent elfed, letakar, mögüle nem bújik ki az igazi érdek, csak ha a fenti módon összevetjük az igazsággal, illetve mások igazság közeli megállapításaival. Természetesen van egy harmadik álláspont is, amely szerint a pénzhatalom maga a globális pénz¬ügyi rendszer.
A pénz ilyetén értelmezése átvezet bennünket a mai pénzrendszerből adódó egyik legfontosabb problémakörhöz, ahhoz, amely mára már teljes¬séggel elválaszthatatlanná tette a pénzt, a bankrendszert és az államot: ez pedig az adósság kérdése. Ennek részletes kifejtését meg kell előzze a mai főáramú közgazdasági gondolkodás pénzről alkotott nézeteinek vizs¬gálata, ugyanis minden ebből a szerintem teljesen téves gondolatsorból fakad. (Amelyet a lábjegyzetben mutatok be idézet formájában.). A többlet¬pénz ily módon csak hitelként kerülhet a rendszerbe, és az egyben a fo¬gyasztásban is megjelenik. Közvetlen árfelhajtó szerepe nincsen mindad¬dig, amíg a kereslet nem haladja meg a kínálatot. Mint tudjuk, a jelenlegi gazdaságunk kínálati gazdaság, hála a monetaristáknak, ezért a pénzmen¬nyiség önmagában nem árfelhajtó, tehát nem képez inflációt. Árfelhajtó keresleti gazdaság lenne, ha a kereslet jelentősen meghaladná a kínálatot. Tekintve, hogy ez nem így van ezért árfelhajtó szerepe a pénzmennyiség¬nek nincs. Ezt a jelenséget a mindennapokban körbetartozásnak hívják. A körbetartozás oka, hogy az állam például nem fizeti vissza időben az ÁFA-t, és ezzel pénzt von ki a gazdaságból. Ennek viszont már lehet árfelhajtó szerepe, ugyanis a pénzhiány megdrágítja a pénztartást, növeli a kamatot, ami viszont végeredményben inflációt ger¬jeszt. A tanulmány ezen részében infláció alatt mindig a hivatalos inflációt értem, a szövegben erre utalok és a táblázat is ezt mutatja be. Ezzel meg is cáfoltuk a monetáris mennyiségi pénzelmélet legfőbb szabályát.
Elvégeztem egy számítást az MNB által kiadott statisztikák alapján (Az MNB statisztikák címe: Pénzügyi eszközök és kötelezettségek állománya, Mrd Ft, konszolidált adatok) mindig a decemberi állományokat vetettem össze.

1. sz. táblázat
Konszolidált Pü. Eszközök dec. 31. állomány
Nem Pü. Pü. váll./Bank Állam h. Háztartás Külföld Összes Index Nem pü.
Érték % Érték % Érték % Érték % Érték % érték % Egyéb
1994 1195 begin_of_the_skype_highlighting              1994 1195      end_of_the_skype_highlighting,9 6,69 6016,2 33,68 3800,7 21,26 2563,8 14,34 4293,2 24,02 17872,8 27,7
1995 1672 7,41 7878,1 34,95 3527,6 15,65 3240,7 14,37 6222,4 27,6 22540,8 26,11 41,3
1996 2058 begin_of_the_skype_highlighting              1996 2058      end_of_the_skype_highlighting,5 8,11 8404,4 33,12 3530,1 13,91 4143,4 16,32 7238,6 28,52 25375 12,57 74,5
1997 2497 begin_of_the_skype_highlighting              1997 2497      end_of_the_skype_highlighting,6 8,07 9627,7 31,14 3606,1 11,66 5190,6 17,11 9890,7 31,99 30912,7 71,82 111,6
1998 2667 7,56 11035,9 31,3 3363,8 9,54 6526,5 18,51 11668,9 33,08 35256,1 14,05 162,1
1999 3192 7,54 12669,2 29,94 3716,2 8,78 7807,3 18,45 14929,1 35,28 42313,8 20,01 226,2
2000 3784,3 8,03 14107,7 29,94 3712,5 7,87 9265,6 19,66 16242,9 34,47 47113 11,34 362,5
2001 4626,3 8,89 15334,5 29,46 3806,1 7,31 10790,1 20,73 17478,4 33,58 52035,4 10,48 431,6
2002 5624,5 10 156836,6 27,88 3401,9 6,05 12383,9 22,01 19149,5 34,04 56243,4 8,08 465,3
2003 6888,7 10,4 18629,8 28,14 3788,6 5,72 13879,4 20,96 23014,1 34,76 66200,6 17,7 663,9
Forrás: MNB
2. sz. táblázat
Konszolidált Pü. Követelés
Nem Pü. Pü. váll. Állam h. Háztartás Külföld Összes Egyéb

1994 6277 begin_of_the_skype_highlighting              1994 6277      end_of_the_skype_highlighting,9 35,07 5908,7 33,01 4036,7 22,55 364,4 2,03 1310,3 7,32 17898 1240,4 6,93
1995 6963 begin_of_the_skype_highlighting              1995 6963      end_of_the_skype_highlighting,9 30,83 7746,4 34,29 5004,1 22,15 335,6 1,48 2536,3 11,22 22586,3 26,19 1509,4 6,68
1996 8596 begin_of_the_skype_highlighting              1996 8596      end_of_the_skype_highlighting,3 33,79 8451,7 33,22 5309,2 20,87 314,6 1,23 2763,8 10,86 25435,6 12,61 1847,4 7,26
1997 11844,7 38,27 9687,7 31,29 5751,8 18,58 363,4 1,17 3304,4 10,67 30952 21,68 2396,4 7,74
1998 13302,5 37,66 11063,2 31,32 6549,3 18,54 376,2 1,06 4031,5 11,41 35322,7 14,12 3194,9 8,87
1999 16177,3 38,17 12779 30,15 7560,5 17,83 497,2 1,17 5369,4 12,67 42383,4 19,98 3932,2 9,27
2000 18215 38,63 14259,8 30,24 7926,5 16,81 737,8 1,56 6007,4 12,74 47145,7 11,23 5029,3 10,66
2001 19854 begin_of_the_skype_highlighting              2001 19854      end_of_the_skype_highlighting,3 38,14 15514,7 29,8 8920,2 17,13 1115,5 2,14 6649,1 12,77 52053,8 10,41 6258,6 12,02
2002 22134 begin_of_the_skype_highlighting              2002 22134      end_of_the_skype_highlighting,9 39,34 15897,2 28,25 10234,1 18,19 1890,6 3,36 6096,6 10,84 56253,4 8,06 8149 14,48
2003 24998 begin_of_the_skype_highlighting              2003 24998      end_of_the_skype_highlighting,8 37,74 19056,7 28,77 11164,9 16,85 3065 5,08 7947,7 11,99 66233,2 17,74 8298,3 12,52
Forrás: MNB

Ez alapján, az mondható, hogy a teljes pénzeszközállomány változásá¬nak nincsen összefüggése az inflációval, csak a szemléltetés kedvéért 2003-ban a pénzmennyiség 17,7%-kal nőtt az előző év azonos időszakához ké¬pest az infláció pedig 4,7% volt. Vagy például 1999-ben az infláció 10% volt a pénzmennyiség pedig 20%-kal nőtt. Így az infláció és a pénzmennyi¬ség között – legalábbis nálunk – 1995 és 2003 között nem lehet összefüg¬gést találni. Ez pedig igazolja a modellemben felvetett állítást. Azt is el kell mondjam, hogy a fenti pénzeszközmennyiség és az adott év forintban számított nominális GDP-je közötti arányváltozás (pénzeszköz/GDP) fo¬lyamatos csökkenést mutat, ami együtt halad néhány év kivételével az inf-lációval, de ebben az értelemben sem lehet lényeges összefüggést kimu¬tatni. Ezt az alábbi táblázattal mutatom be:

3. sz. táblázat
A pénzügyi eszközök,
Az infláció, valamint a GDP összefüggései

Év GDP vált.
% Infláció
% Pénz.
eszk. vált.% GDP Ft. Pénz. Eszk. Ft Pénz Eszk/GDP
% Bankközi forgalom Bank/
Pénz-
eszk.% Bankközi forg./GDP
%
1994 4364 begin_of_the_skype_highlighting              1994 4364      end_of_the_skype_highlighting,8 17872,8 411,17
1995 1,5 28,2 26,11 5614 22540,8 401,51 30338 134,59 540,39
1996 1,3 23,6 12,57 6893,9 25375 368,07 37110 146,24 538,3
1997 4,6 18,3 21,86 8540,7 3091,7 361,94 55383 179,16 648,46
1998 4,9 14,3 14,05 10087,4 35256,1 349,5 70626 200,32 700,14
1999 4,4 10 20,01 11393,5 42013,8 371,38 85000 200,88 746,04
2000 5,2 9,8 11,34 13172,3 47113 357,67 125419 266,21 952,14
2001 3,8 9,1 10,48 14849,8 52035,4 350,41 185331 356,16 1248,03
2002 3,5 5,3 8,08 16740,4 56243,4 335,97 305788 543,68 1826,66
2003 3 4,7 17,70 18408,8 66200,6 359,61 452711 683,85 2459,21
2004 20413 514896 2522,39
Forrás: MNB, KSH

A mennyiségi pénzelmélet létrejötte még az aranypénz-rendszer idejére tehető, ekkoriban a pénz mennyisége, tekintve annak áru-pénz jellegét va¬lóban meghatározó volt. Amikor az aranyfedezet és a kibocsátott papírpénz mennyisége jelentősen eltért, azaz a kibocsátott papírpénz jelentősen meg¬haladta a rendelkezésre álló fedezetet, akkor az egyben inflációt is jelentett. Mára már a pénzmennyiségnek és a valós pénzigényeknek semmiféle szig¬nifikáns összefüggése nincs, de a papírpénznek fedezete sincs, így ez nem is függhet össze a pénz mennyiségével. A jelenlegi nemzetközi, de a hazai bankközi forgalom is 40-50-szeres mértékben haladja meg a kereske¬delem és a gazdaság tényleges pénzigényét.
A monetaristák akkor, amikor az állam pénzteremtését támadják felta¬lálják a fából vaskarikát. . A pénzmennyiség változatlansága esetében az infláció nem kizárt akkor, ha a pénzforgási sebessége nő, azaz egység¬nyi idő alatt több pénz cserél gazdát. Ez hatásában hasonló a pénzmennyi¬ség változásához. Tekintve, hogy nem kerül be csak úgy a rendszerbe pénz egyik esetben sem, azaz a pénzmennyiség növekedésekor, sem pedig a for¬gási sebesség növekedésével. Amennyiben az állam bocsát ki pénzt, az még önmagában nem jelent semmit, hatása akkor mutatkozik meg, ha az meg¬jelenik fogyasztásként is. Ez az eset viszont növeli a GDP-t. Ha volna is inflációs hatása, azt eddig még senki sem számszerűsítette.
A gazdaságban ahhoz, hogy a pénzmennyiség változhasson valamilyen gazdasági eseménynek kell bekövetkeznie, azaz a bankrendszerben hiába van bármekkora mennyiségű pénz, ha nincsen olyan esemény, amely azt a rendszerbe, a reálgazdasági körforgásba bevonná. Tekintve, hogy a pénz¬mennyiség ezek szerint csak a bankrendszerből (vagy az államtól származ¬hat pénzteremtés révén, de erről később) származhat és mert a bankban a pénz nem pénz, ezért a reálgazdaságnak kell valamilyen gazdasági esemény során fedezetet biztosítania. Ebből viszont az következik, hogy a pénz¬mennyiség önmagában nem jelent árszínvonalemelkedést, vagyis inflá¬ciót. Az eddig elmondottakból viszont az következik, hogy az infláció megelőzi a pénzkibocsátást, és a pénzmennyiség növekedését. Az infláció tehát nem a pénzmennyiség miatt alakul ki, hanem a jelenlegi hitel¬pénz-rendszer belső logikájából származik, az okairól később. Hozzá kell tenni az igazság kedvéért, hogy az idézetben szereplő időpont nemcsak az olajárrobbanással esett egybe, de az aranypénzrendszer is ekkoriban szűnt meg. Még nem volt nyilvánvaló, hogy a pénzrendszerváltozást a közgazda¬sági és gazdaságpolitikai paradigmaváltásnak, vagy ha jobban tetszik gaz¬dasági, de elsősorban pénzügyi rendszerváltásnak is kell követnie. (A vál¬tozások a gazdaságban megtörténtek, méghozzá a reálgazdaság kárára.) Ez a mai napig nem történt meg, a monetarista gondolkodásmód a pénz mennyiségének változásaival van elfoglalva ugyan úgy, mint amikor még aranypénzrendszer volt érvényben. A lábjegyzet már előrevetíti az adós¬ságválság későbbiekben bemutatandó folyamatait, melyek oka a monetartizmus.
Az a tény vitathatatlan, hogy a pénz mennyiségének nem a növekedése, hanem az eloszlása a lényeg, de ez nem elsősorban közgazdasági, hanem szociológiai kérdés, persze olyan, amelyet közgazdasági és gazdaságpoliti¬kai eszközökkel kell igazságosabbá tenni. A jelenlegi világhelyzet az, hogy egyre kevesebbek kezén van egyre több, míg egyre többek kezében van egyre kevesebb pénz. A lábjegyzet egyben magyarázat lehet egy korábbi felvetésemre is. Miszerint a mezőgazdasági termékárak jelentősen csök¬kennek, ugyan úgy, mint a nyersanyagok ára is. Az élelmiszerárak csökke¬nését a pénzmennyiségnek a gazdagokhoz áramlása okozza, hiszen senki nem ehet ebben a társadalmi csoportban annyit, mint amennyi a jövedelme. Így az általuk preferált egyéb termékek, pl. luxuscikkek ára nő, vagy pél¬dául a státusztermékeké vagy az olyan elektronikai berendezéseké, amelyek ennek a társadalmi csoportnak az igényeit elégíti ki.
A pénzmennyiség eloszláson keresztül változik a keresleteloszlás, ezen keresztül az árarányok, ezáltal a termelés, ez pedig tovább gyűrűzik például a munkanélküliség irányába. A monetarizmus és a neoliberalizmus egyenes következménye már középtávon láthatóvá válik, nevezetesen az, hogy a pénzmennyiség egyenetlen eloszlása miatt (keveseknek sok, sokaknak a minimálisnál is kevesebb) a tényleges kereslet, vagy másként az aggregált kereslet csökken. A kereslet csökkenése a kínálati gazdaságot erősíti, kö¬vetkezésképp a profit csökken, ez elbocsátásokhoz vezet, ami a pénzelosz¬lást tovább rontja.
Mint azt már korábban is láttuk az idézetekben, a főáramú közgaz¬dászok szoros összefüggést mutatnak ki a megtakarítások és a gazdaságba kerülő pénzmennyiség között.
A mai pénzrendszer, mint hitelpénz az általános eladósodás következté¬ben jelenős társadalmi problémákhoz vezet. Az államok önmagukban is és ezen túlmenően a háztartások és egyéb nem kormányzati szervek is jelentősen eladósodtak.

C.) Általában az inflációról.

Az életminőség szempontjából meghatározó jelentőségű. Minden monetáris politikával foglakozó írás ezt támasztja alá. Itt jegyzem meg, hogy mind az MNB-ről, mind az Európai Központi Bankról szóló jogszabály legfontosabb kitétele ezen intézmények árszínvonal feletti egyeduralma és őrködése. Még a 2%/év arány is megállapításra került célként. (MNB Műhelytanul¬mányok 19. Soós János: Az Európai Központi Bank Működési kere¬tei, 15 oldal). Márpedig, ha ez egy ilyen intézménynél a legkiemel¬tebb cél fontosabb, mint a gazdaság növekedése, a társadalmi jólét, a versenyképesség – erről manapság sok vita van a politikában és a sajtóban –, akkor meghatározó kell legyen az életünk szempontjából is. Az infláció hatása a költségeivel mérhető (MNB Háttértanulmá¬nyok 2004/1 Kiss Gergely - Krekó Judit Optimális infláció Magyar¬országon alapján). Ezek: A „menü” költség, tranzakciós költség, adó¬rendszerből fakadó torzítás, számviteli torzítás jogszabályi torzítás, lejárati rövidülés A figyelembevétel előjele ezek után nem lehet két¬séges. A defláció sem kivétel, amely (köztudottan káros a gazda-ságra, az előbbiek szerinti költségei: adósságdefláció, elhalasztott fo¬gyasztás, deflációs várakozások) ugyancsak negatív előjelű.

Az inflációnak van – egyes feltételezések szerint – egy optimális szintje, olyan, amely még nem okoz kárt, de a gazdaság fejlődését biztosítja, ezt az optimális értéket csak hosszú távon szabad értelmezni, amely 2%. Az infláció a pénzvagyon és a kamat között is szoros összefüggés van. Itt kell megállapítani, hogy az államkötvények, állampapírok 27,36%-a volt külföldi tulajdonban 2004. első háromnegyed évében. Ez az arány 1998-ban még csak 7,57% volt Magyarországon az MNB adatai alapján.
Nem csak a mindennapjaink fő kérdése az infláció, de minden más mutatószám összefüggésben van vele, ezért legelőször ezzel az értékszámmal fogok foglalkozni. Az inflációval kapcsolatban sok egymással is ellentétes nézet alakult ki. Van, aki, (elsősorban a ma alternatívoknak nevezettek között) a huszadik század legnagyobb közgazdasági találmányának tartja (Kopátsy 1995-1996). Míg elsősorban a főáram képviselői szerint, kártétel, a gazdaság visszatartó ereje, bizonyos mérték felett pusztító hatású, a gazdaság fő ellensége, a lakosság életszínvonalának fő rontója.

Az infláció számítása, statisztikai megközelítése és értelmezése is ellentmondásos. Beszélnek például maginflációról (az energia és élelmiszerek árát nem tartalmazza), idehaza elterjedt a nyugdíjas és az összlakosság közötti megkülönböztetés, vagy a termelői ár, és a fogyasztói ár változásának értékelése is.
Általában az inflációt a statisztikusok fogyasztói kosarak árváltozásaival próbálják meg megadni. Vesznek egy átlag családot, vagy ha jobban tetszik a közgazdasági szlengben háztartást, és ennek a vásárlói kosarát, azaz az átlag háztartás által vásárolt termékek, termék csoportok árait vizsgálják. Ez valóban ad valamiféle közelítést, de mert az átlag háztartás nem létezik, ezért ennek átlag fogyasztói kosara sem lehetséges, ezért az így meghatározott árváltozás igencsak hozzávetőleges. Pontosan az átlagháztartás átlagfogyasztása miatt az egyén és a háztartás mindig más pénzromlási értéket érez, mint a kimutatott. Az is jól nyomon követhető, hogy a vásárlói kosarak összeállítása igencsak önkényes, és sokszor az aktuális hatalom politikai érdekei mentén alakul ki.

Az infláció értelmezésére a közgazdasági irodalom megkülönböztet nominális és reálmutatókat. Nominálisnak hívja a közgazdaságtan az inflációt is tartalmazó értékszámokat, míg reálnak az inflációval korrigált értékeket. Ezek szerint van pl. a GDP-nem nominális változása, és reál változása.

A monetarista felfogás, vagy inkább a főáramú közgazdászok felfogásában az infláció mindig káros. Ennek okán például az Európai Központi Bank alapító okirataiban lefektették, hogy az eurózóna inflációja ne haladja meg a 2 százalékot. Ez a várakozás sem az egyes tagországok sem az eurózóna vonatkozásában nem valósult meg.

7. sz. táblázat
Fogyasztói árindex alakulása = Inflációs ráta

Megnevezés 1990 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
Európa össz. 32 32 32 31 31 31 32 32 32 32

Átlag
2953,1
50.447
19.053
45.106
10.538
16.232
11.872
7.306
4.978
4.059
Eu 15 14 14 14 14 14 14 14 14 14 14
Átlag 6.450 2.936 2.507 2.071 1.893 1.514 2.293 2.829 2.614 2.271
Eurózóna 12 o 11 11 11 11 11 11 11 11 11 11
Átlag 6.418 3.063 2.773 2.054 1.900 1.536 2.609 3.036 2.809 2.373
Japán 3,1 0,1 0,1 1,7 0,7 0,3 - 0,9 - 0,8 - 0,9 - 0,2
USA 5,4 2,8 2,9 2,3 1,6 2,1 3,4 2,8 1,6 2,3
Kína - - - - - - - - - -
III. világ I. 11 11 9 9 9 9 11 11 11 11

Átlag
483.182
14.109
9.988
6.344
5.444
4.677
3.836
3.563
6.500
5.164
Világ össz. I. 45 45 43 42 42 42 45 45 45 45
Átlag 183.391 39,38 16.339 36.962 9.000 13.040 9.435 6.111 5.144 4.195
Magyarország 28,9 28,2 23,6 18,3 14,3 10 9,8 9,1 5,3 4,7
III. világ II.4. 8 8 6 6 6 6 8 8 8 8
Átlag 377,99 16,7 11.833 6.916 6.266 5.783 4.775 4,45 4.675 4.987

Világ össz.II. 42 42
40 39 39 39 42 42 42 42
Átlag 142,51 41.609 17.092 39.405 9.400 13.853 10.014 6.462 4.700 4.093
Forrás :KSH összesített és átlagolt adatok

E néhány gondolat is jól illusztrálja, hogy az infláció bonyolult, összetett fogalom, mégis mindennap használjuk.
A továbblépés előtt nézzük meg az irodalmi meghatározásokat:
Infláció:
- „Latin, közgazdasági fogalom: Pénzromlás; pénzhígítás; a forgalomban lévő papírpénz mennyiségének rendkívüli megnövekedése és az ezzel kapcsolatos gyors elértéktelenedés.” (Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára Akadémiai kiadó Budapest, 1978.)
- „Főnév. Pénz. 1. A szükségletet messze meghaladó mennyiségű papírpénz kibocsátása és az ezzel kapcsolatos pénzromlás. 2. Áruhiányból eredő általában áremelkedés, pénzromlás” (Magyar értelmező kéziszótár, Akadémiai kiadó Budapest, 1978.)
- „Infláció alatt az árszínvonal tartós növekedését értik. Az árszínvonal az árak általános képét jelenti, és nem az egyes jószágok árát, vagyis a nemzetgazdaság termékárainak súlyozott átlagáról van szó. (Ez nem azonos az árarányok fogalmával, amely az egyes javak árának egymáshoz való viszonyát fejezi ki.) Fontos, hogy az árszínvonal növekedése tartós legyen, azaz az eseti, egyszeri nagyobb áremelkedést nem tekintik inflációnak. Az árszínvonal változása csak pénz létezése mellett lehetséges. Az infláció egyben a pénz értékvesztését, vagyis a pénz értékének csökkenését is jelenti. (Ez az infláció tükörképe.) (Dr. Sárkány Péter: Közgazdaságtani alapok, Dr. T.O.P. Kft. Budapest, 2001.)
- „Inflációról beszélünk, ha emelkedik az általános árszínvonal. Napjainkban árindexek segítségével mérjük az inflációt; az árindex több ezer termék árának súlyozott átlagára. A fogyasztói árindex (CPI) fogyasztási cikkek és szolgáltatások árát fejezi ki, ahhoz képest mekkora volt ugyanannak a jószágkosárnak az ára egy meghatározott bázisévben… Az inflációs ráta az árszínvonal százalékos változása.” (Paul A. Samuelson-William D: Nordhaus, Közgazdaságtan, KJK Kerszöv Budapest, 2003.)

A meghatározásokból emeljük ki a legfontosabb fogalmakat, ezekre a saját fogalom meghatározásomnál még részletesen visszatérek:
- árszínvonal emelkedés (a bérek emelkedéséről nincs szó)
- értékvesztés,
- pénzmennyiség növekedése,
- pénz értékének csökkenése.

D.) Az infláció hazai alakulása a hagyományos fogalomrendszerben.

Elsőként nézzük meg, hogy hogyan alakul a pénzromlás üteme a vizsgált időszakban.

4.sz. táblázat.
Az infláció hivatalos alakulása

év Változás % Trend %
1991 35
1992 23 65 begin_of_the_skype_highlighting              1992 23 65      end_of_the_skype_highlighting,7
1993 22 95 begin_of_the_skype_highlighting              1993 22 95      end_of_the_skype_highlighting,7
1994 18,8 85,5
1995 28,2 150
1996 23,6 84,3
1997 18,3 77,5
1998 14,3 78,1
1999 10 69<

A honlap ára ~~78 500~~ helyett MOST 0 Ft.

Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 5
Tegnapi: 5
Heti: 48
Havi: 149
Össz.: 27 955

Látogatottság növelés

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

Csurka Endre könyvei és cikkei

A magyar és a globális gazdaság müködéséről, a pénzről, az inflációról szóló könyvek, cikkek tanulmányok

Oldalak (menü)

Weboldal bejelentése

Ügyfélszolgálat

Egyéb írásaim

Tartalomjegyzék

Az Infláció

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal